Kiszolgáltatottan

Az előző oldalon írtunk már a szaporítók minősíthetetlen munkájáról.

Jóérzésű ember nem vásárol tőlük!

Ha valaki szaporítótól vásárol, vajon örökbefogadná a kutyusa anyukáját és apukáját?

Ezek a képek megmutatják, hogy azok a vásárlók, akik saját, önző céllal vásárolnak kölyköt, mit is hagynak maguk után.

A kielletett, már haszontalan kutyákat még anyatejtől csöpögő mellekkel, ellátatlan, császáros sebekkel, bűzlő gyulladt fülekkel az utcára dobják.

A Cavalierek szerencséjére van pár önkéntes és alapítvány, amelyek ezeket az elgyötört, kihasznált testeket mentik, és miután rehabilitálták őket, olyan gazdikat keresnek nekik, akik a hátralévő életüket boldoggá teszik!  

A következő bejegyzést egy kedves ismerősöm írta. A képeket is ők készítették, önkéntesként mentik a kutyákat. Gyógyultan, oltva, chippel, ivartalanítva, nagy körültekintéssel keresnek új gazdit, jobb életet a meggyötört lelkeknek. 

Férjével, nyugdíjasként vállalják a mentéssel járó terheket. Kérdeztem, miért megy, ha telefonál a szaporító? " Ha én nem mennék, tovább adná szaporítani vagy kidobná az utcára."  Szerettem volna, megnevezni, de azt mondta, hogy mások is mentenek és ez így korrekt. 

"Maga a csoda! Szép, kedves, okos, engedelmes, mindig és mindenkit szeret. Igazi öleb. Kár, hogy ma Magyarországon nagyítóval kell keresni. 

Gyenge , megalázott utánzatai szinte minden szaporító udvarában várják a megváltó halált. Tönkretéve, kihasználva, kínlódva egész, rövidre szabott életükben. Nincs ma törvény, mely megvédené Őket, az állatok szaporítása és a velük való kereskedés engedett. Hiába hirdetik állatvédők évek óta az igét: "Ne vásárolj szaporítótól" - az üzlet megy, pörög, kölykök születnek és halnak meg rendületlenül, számolatlanul, elsíratlanul. 

Gyakran a tájékozatlanság, tudatlanság vezeti a szaporítóhoz a vásárlót, máskor a nyilvánvalóan alacsony ár. Hazaviszi a várhatóan beteg kiskutyát, hogy aztán egy vagyont költsön az életben tartásáért. Ha ez sikerül is, jó eséllyel sohasem lesz egészséges, boldog kutyája. Nem csak az örökölt, hibás gének miatt (egy szaporító sohasem figyel ilyesmire) hanem a már szerzett betegségek miatt is, amik megtámadták fiatal szervezetét az oltatlanság, a tartási körülmények, az anya alultápláltsága miatt. Jó esetben él pár évet, miközben egy családot foszt meg a vágyott örömtől, komoly anyagi terheket róva gazdáira. Rosszabb esetben lemondanak róla és lesz szomorú menhelylakó, szaporítva a kivert kutyák számát, tetézve az amúgy is túlterhelt állatvédelem gondját, aggodalmát. 

 Felelős gazda nem tesz ilyet! 

Felelős gazda megkeresi, kiválasztja és kivárja ha kell a tenyésztőnél kutyáját, szereti annyira a fajtát, hogy nem ad teret szenvedésnek, nem bízik a szerencsében. 

Felelős gazda nem visz haza kölyköt anélkül, hogy anyját látta volna, anélkül, hogy pontosan tudná, milyen életet élnek kutyája felmenői, hogyan tartják, gondozzák, hogyan szeretik őket.